Főoldal Szereplők Részek Díjak és Blogversenyek Cserék

2015. március 28., szombat

XXXII. Rész

Már megint olyat játszottunk, hogy csak akkor olvashatok új részt az egyik kedvenc blogomon, ha én is produkálok valamit. Ez az előző rész felének mondható, de rész úgyhogy nekem is jár az olvasni való. Jó olvasást nektek és jó olvasást nekem is! 
A jutalmam linkje

Úgy látszik nekem a düh az a plusz ami segít az írásban.  Dühös voltam.. nagyon dühös, utáltam magam és Őt is. Míg rá csak dühös volt magamat gyűlöltem is egyben. Hagytam, hogy elvakítson a szerelem és nem vettem észre mi is történik itt valójában. Minden erőmmel neki álltam a videoklipnek és állíthatom, hogy sikeresen haladok. Ma lesz a megbeszélésem, és ha jól haladok, akkor holnap kezdhetjük is a forgatást. Alig várom már, hogy elkezdjük ezt az egészet. Mivel nem tudok vele foglalkozni, így minden energiámat Steen-re és a klipre forgatni. Így is ott van a lyuk a mellkasomban, de ezek a dolgok segítenek betölteni azt.  Az órámra pillantottam és rájöttem, hogy megint késésben vagyok. Találkozóm van.. vagyis volt már négy perce a park északi részén kellene lennem.. én pedig a nappaliba állók egy száll pólóba. Mint egy idióta szaladgáltam össze-vissza, magamra kaptam egy farmert és egy pulóvert is. Hű voltam önmagamhoz, végig szaladtam a Lights street-en és már ott is voltam. Két taxi majdnem elütött, de sikerült kikerülnöm őket.. bár megkaptam a káromkodást és a mutogatást is, de a rohanás miatt pont nem érdekelt.  Még ott volt a hölgy. Tudtam, hogy nézz ki, mert rákerestem a netten. Szőke haj..  fiatalos külső, de mégis látszik rajta, hogy nem mai csirke. Negyvenen felül van, de nem nagyon látszik meg rajta. A napszemüvege eltakarta a szemeit, így nem tudtam mit is gondolhat rólam. Lazán volt felöltözve február végéhez képest, egy farmerkabát volt rajta és egy vékonyabb fekete póló.
- Elnézést a késésért. – nyögtem ki, két levegő vétel között. A tüdőm erőteljesen próbálta elhagyni a testemet.
- Semmi baj, de legközelebb figyelj oda egy kicsit. Nekem is van egy veled egykorú lányom.. olyan, mint te minden honnan elkésik. – de jó, már is ismer.
- Még egyszer elnézést.  Elisa Green vagyok. – nyújtottam a kezem, hogy kezet foghassunk.
- Olivia Miller. Üljünk le és beszéljük, meg az elképzeléseidet. Jordan mondta, hogy nem akarod túlbonyolítani a dolgot. Ennek személy szerint nagyon örülök, már teljesen kivagyok a sok tinédzser videokliptől. – leült egy padra és elkezdett nevetni.
- Megnyugodhat, én nem vagyok olyan átlagos tinédzser. – ültem le mellé.
- Kérlek, tegezz.. túl öregnek érzem magam, ha a veled egykorúak is magáznak. – a magázódás a tiszteletadás kifejező eszköze nem? Én minden emberre próbálok tisztelettudó lenni.
- Ha gondolja.. azaz gondolod. Jordan mesélt neked az ötleteimről? – mióta sikerült elcsípnem Jordan-t és az engedélyét kérnem az ötleteimre azóta nem beszéltem vele.
- Csak, hogy nem a csinos kis arcocskáddal szeretnél hódítani, hanem a hangoddal, ami miatt így ismeretlenként is tiszteletet váltott ki belőlem. – színpatikus. Könnyen sikerült megbeszélnünk mindent.. voltak ötletek, amikről lebeszélt, mint például, hogy egyáltalán ne legyek benne a videóba. Azt tanácsolta, hogy legyek benne minimálisan, e ha nagyon nem akarom, hogy az arcom benne legyen akkor háttal lehetek a kameráknak.
- És ha ülnék egy széken és gitároznék, de lenne előttem egy függöny szerűség, amire rá lenne vetítve a dalnak a szövege?  - ez az ötlet volt az egyetlen amit el is mertem neki mondani.. ennél sokkal rosszabbak is jutottak az eszembe, aki jobb ha soha nem kerülnek ki a fejemből.
- Ez nagyon jó ötlet! Még otthon megtervezem, hogy mit és hogyan kellene csinálnunk és akkor holnap neki kezdünk a dolognak, ha neked is megfelel. A felvétel elkészült már? – tudtam én, hogy valamit be kell még ma fejeznem.
- Még újra fel kell énekelnem a dalt és össze kell tenni a éneket és a gitárt és a többi hangszert, de azok már fel vannak véve már csak a hangom kell, de ha mindent megbeszéltünk akkor megyek és azt is elintézem.
- Akkor jobb, ha mész. Holnap reggel írok egy üzenetet hova kell menned, ha lehet ne késs el. – megfogta a vállam majd köszönésként megpuszilt. Elmosolyodtam, nem számítottam ilyen barátságos gesztusra, de jól esett.
- Oké.. és megpróbálok pontos lenni, de ez a dolog tőlem független. A világegyetem valahogy mindig bekavar és miatta kések el. Én mindent megteszek, hogy a lehető legpontosabb legyek. – Olivia felállt és elsétált. Míg eszembe volt felhívtam Steen-t. Azt mondta a környéken van dolga és ha befejeztem akkor feltétlen csörgessem meg. Hiába hívtam nem vette fel. Én megpróbáltam ez megnyugtatta a lelkem.
Én is felálltam a padról és elindultam célom felé.. a stúdióhoz. Most meg se próbáltam magam elüttetni.. bár most se nagyon figyeltem oda a kocsikra. Ha nem csal az érzésem, akkor ma esni fog az eső. Nagy szél fújt és a Nap is elbújt egy hatalmas sötét felé mögé. Rég nem esett itt az eső. Remélem, fedél alatt leszek, mikor elkezd esni, nincs kedvem ronggyá ázni az esőben.  Bevágtattam a épületbe és céltudatosan felmentem a harmadik emeleti hangfelvevő terembe. Nem is én lettem volna, ha nem botlok beléjük. Ez egy újabb dolog, ami miatt meg fogok tanulni kopogni. Éget az arcomon a bőr. Két-három óránként hív vagy küld egy sms-t amit olvasás nélkül törlök.
- Azt hittem nincs bent senki. – megfordultam és gyorsan kisiettem még mielőtt megszólalhattak volna.  Gyorsan elindultam a női mosdó felé, nem kellett hozzá sok tehetség, hogy kitaláljam utánam fog jönni.  
- Elisa várj! – nem! Nem várok, ha meglátom, nem tudok ellen állni neki, de közbe úgy gyomorszájon vágnám. Na, pont ezek az érzések miatt nem szabad várnom. – Elisa! – összeszorított ököllel szaladtam be a mosdóba. Ilyenkor hálát adok az Úrnak, hogy a nőknek és a férfiaknak külön illemhelységük van.  
- Mi a francot csinálsz? – nem zavartatta magát. Gondolkozás nélkül nyitott be az mosdóba. Körbe néztem és felmértem a terepet. Mennyire lenne gáz, ha beszaladnák egy wc-be és magamra zárnám az ajtót? Oda is utánam jönne?
- Nem hívsz vissza, nem írsz vissza és nem tudok beszélni veled. – lihegett.
- Talán azért mert nem akarok veled beszélni. – jelentettem ki lenézően. Fizikai fájdalmat okozott így beszélni vele, de muszáj volt.
- De miért nem?
- Mert hazudtál nekem és mert megakadályoztad, hogy sikeres lehessek. – most, hogy emlékeztettem magam mi miatt is utálom sokkal könnyebb volt beszélnem vele. Egy láthatatlan fala húztam fel magam és Ő közötte.
- De megvolt az okom rá. Hamar túltetted magad rajta és olyan boldog voltál. – ezt a sok mentegetőzést, falnak fogok menni tőle.
- Nem! Ne lehetett rá okod, nem dönthetsz helyettem. – kezdett elszállni az agyam, hogy tud ilyen hülyeségeket beszélni?
- De nem akartalak elveszíteni.
- Így is sikerült, most pedig ha megengeded, elmennék pisilni. – hátat fordítottam neki és bementem az első ajtón. Nem kellett pisilnem, fogtam magam és ruhástól ráültem a wc-re. Nem hallottam, hogy nyílt volna az ajtó, ami nagyon idegesített.
- Maga mit keres itt? Ez egy női mosdó! – szám elé kaptam a kezem, nehogy felnevessek.
- Bocsánat. Még egy pillanat és kimegyek. - A cipője a ajtó elé került. – Elisa, remélem azért nincs igazad és nem veszítettelek el teljesen. – oh, hogy baszódj meg. Hogy lehet részlegesen elveszteni valakit? Mennyire veszített el? Nem érdekel! Nem foglalkozok vele, ez a kulcs.. nem szabad foglalkozni vele.
- Most már kimenne fiatalember?  - szólt rá ismét a hölgy.
- Megyek, már megyek.. nem akartam megzavarni a pisilését. – elnevettem magam. Nem bírtam ki. – hallottam, hogy nevettél. –jegyezte meg és kiment.
- Megáll az ember esze, még itt se lehet egyedül az ember? – jobbnak láttam nem válaszolni erre a kérdésre. Megvártam, míg bemegy egy mosdóba majd kimentem. Ez elég viccesen sikerült. Mennyi ideig lesznek még vajon bent? Nekem nem lenne sok idő, míg felénekelném.. de ma muszáj megcsinálnom. Míg nem tudtam bemenni, úgy döntöttem megnézem Jordan bent van-e. Nem sokszor volt ekkora sikerem. Nem csak, hogy bent volt, de még rá is ért. Több se kellett nekem. Tudván mennyire szereti társaságomat, kötelességemnek éreztem, hogy boldogítsam egy jó arabig.
Elmondtam neki mit is beszéltem meg Olivia-val s, hogy holnap, ha minden igaz kezdjük a forgatást. Enyhén feltűnően próbált lerázni.. megkérdezte, hogy akkor miért nem a hanganyagon dolgozom ahelyett, hogy őt boldogítom. Nem akartam bele menni az egész dologba, így lezártam annyival a dolgot, hogy épp vannak a terembe. Segítettem neki összekeverni a papírjait, csak mert én nagyon rendes vagyok. Egy jó darabig még boldogítottam, míg úgy nem döntött, hogy elmegy ha engem már nem sikerült leráznia. Félve mentem vissza a harmadik emeletre.. nem akartam megint benyitni így maradt a hallgatódzásos verzió. Egy anyag felvétel igen hangos még akkor is ha jó a szigetelés, itt viszont síri csend volt. Kopogtam majd benyitottam. Szerencsére nem volt bent senki más csak az a srác aki a technikával foglalkozik. Hatalmas kő esett le a vállamról.. beálltam az üvegfal mögé, felvettem a fejhallgatót és vártam a dallamot.
- La..la..la..la..la..
Nem is olyan könnyű dolog jól felénekelni egy dalt. Négyszer vagy akár ötször is el kellett kezdenem a dalt mire sikerült normálisan elénekelnem. Büszke voltam magamra mikor megkaptam a nyers változatot. Jó volt a hangzása.. fülbe mászó dallam és illett hozzám. A zsebem elkezdett rezegni. Elvettem a sráctól a pendrievet és a telefonomért kaptam. Nem más hívott, mint az én legjobb barátom. Végül is négy óra múlva kell csak visszahívni.
- Pont most hívtalak.. neked is van egy kis fáziskésésed. – üdvözöltem.
- Bocsi, de dolgom volt. Haza tudsz jönni? – olyan nyúzott hangja volt. Egyből elment a kedvem a viccelődéstől, pedig még volt pár poén a tarsolyomba.
- Persze, öt perc és otthon vagyok. Baj van?
- Nincs csak kellenél.
- Oké.. akkor megyek. – letettem, megköszöntem a dalt és kisiettem a szobából. Nagyon úgy tűnik ma olyan szaladós napom van. Ha így folytatom, még le fogok fogyni.. el fogok fogyni. Átsiettem a szomszédba, de a lépcsőn már elfogyott az energiám. Felkínlódtam magam a lakásunkig és félve léptem be. Steen a konyhába ült a bal lábán fehér gipsz volt kezében pedig mankót tartott.
- Te meg mit csináltál magaddal? – néztem rá hatalmas szemekkel.
- Bicikliztem. – húzta el a száját.
- És hogy tört el a lábad? – oda mentem mellé és megnéztem közelebbről is a lábát. Nem volt valami szép látvány.

- Mint mondtam bicikliztem és az ingem bele akadt a küllő közé és előre estem és a lábam fogta magát és kicsavarodott. – kezével mutogatta, hogy is történt az egész. Elképzeltem ahogy a maga szerencsétlen módján beakad a felsője és elnyal. – ne nevess már. – észre sem vettem, hogy elkezdtem nevetni.  Én életemben nem törtem még el semmimet sem, de ő rendszeresen törte el akár a kezét akár a lábát. Sokszor kerültünk a balesetire, mert focizott és a kezére esett és az kifordult a helyéről.. vagy éppen a futóversenyen megbotlott és kifordult a bokája, de még a kis lábúját is eltörte mikor bele rúgott a szekrénybe. 

XXXI. Rész

Sziasztok! Nem tudom nektek fel tűnt-e de céltudatosan közeledünk az 50 rendszeres olvasóhoz.. Ez valami csodálatos, nagyon- nagyon örülök, neki és remélem mihamarabb meglesz az a szép kerek szám. Jó olvasást a részhez, és senki se felejtsen el komizni mert kíváncsi vagyok nektek, hogy tetszett a rész..


Abból a napból három hosszú nap lett. Nem is tudom mit hittem, Jordan sosem beszámítható ilyen téren. Ha azt mondja egy óra és jön, jó ha két óra múlva elő bújik valahonnan. Nem szívesen lennék a helyében, fiatalon csöppent bele ebbe a munkába, nem tudja kiélvezni az élet apró örömeit, nem tud felhőtlenül boldog lenni, mert komoly következményei lesznek, ha nem teszi meg amit meg kell tennie. De lényeg a lényegben, hogy bele egyezett a videoklipbe. Sok dalt tudtam volna elképzeli a kliphez, de mikor a kezembe fogtam a kottákat rá kellet jönnöm, hogy ez első dalnak nem megfelelő. Előtört belőlem a maximalista énem. Ez az énem nem foglalkozik mással csak a zenével.. hosszú napok óta nem is tettem ki a lábam a lakásból, az összes órát lemondtam. Szabadabbra vagyunk engedve, mert már az első félévet kibírtuk, a tanárnak meg úgyis mindegy, mert a fizetését mindenképp megkapja ha bent vagyok, ha nem. Utoljára akkor viselkedtem így mikor be akartam kerülni ebbe a pályázatba.. kemény idők voltak azok is. AZ biztos, hogy nem sírom vissza, stressz alatt nagyon nem megy nekem az írás. A szobám már több papír fecnit tartalmaz, mint bármi mást. Steen nagyon aranyosan hozz nekem kaját, de nincs idegem enni se, am nagy szó azt nézve, hogy én mindig éhes vagyok.  Fetrengek az ágyba és szó szerint szenvedek. Mintha megszállt volna az ördög. Az ajtómon kopogás hallatszott, nem voltam benne biztos, hogy tényleg kopogtak vagy csak képzelődök. Nem reagáltam rá, mert inkább nézzenek süketnek, mint örültnek. Újra hallottam, és már válaszolnom se kellett mert az ajtó kinyílt. Az ajtóban nem más állt, mint az én lovagom, aki egy hétre átment az államok másik végébe koncertet adni. A spagettizés óta két és fél hét telt el ha minden igaz.. a napok már összefolynak és ha nem lesz meg a dal napokon belül lehet, hogy azt is elfelejtem ki is vagyok.
- Meghaltál? – ez volt a szívéjes fogadás a részéről. Kezét az orrához tette és közeledni próbált az ágyamhoz, ami nagyon nehéz volt a papír hegyek miatt.
- Örülnél neki? – a kommunikációs késségem is eltűnt a többi dologgal együtt. Nem most fordul ez először elő velem. Steen tudja igazán, hogy ilyenkor mit is kell tenni.. békén hagyni, erre ez az egyetlen megoldás. A medvét se szabad felkelteni az álmából, meg kell várni míg kialussza magát és önszántából kijön. Ha sikerül egy számomra is elfogadható dalt kreálni, akkor ki fogok menni a szobából, nem csak a szobából hanem a lakásból is. Előre látom magam, ahogy fel-alá szaladgálok a dallal a kezemben. De az még nagyon messze van, túl messze.  Közben sikerült neki megtalálni az ágyamat és leült mellé. Elvette tőlem a gitárt és letette a földre.
- Abba én is belehalnék. Viszont te nem halnál bele egy zuhanyba. – bókot bók követ. Még pár ilyen megjegyzés és felkötöm magam a csillára.
- Igen, ezzel igazán segítesz nekem. Tudod, hogy kell bókolni és ihletet adni az embernek. – hátra vágtam magam és a fejemre húztam a párnát. Az önsajnálatból nem voltam híján. – itt vagy még? – nyögtem ki a szavakat a párna alól.
- Itt. – éreztem, hogy az ágy megsüpped és utána felveszi eredeti alakját. Leszállt az ágyról, lehet, rájött, hogy mindenkinek az a legjobb ha nem beszélünk egymással. Vagy nem.. megfogta a jobb lábamat és lehúzta a nadrágom, majd ugyan ezt tette a bal lábammal is. – hol a zoknid?
- Nem tudok zokniba dalt írni, de a nadrággal nem volt bajom. Miért szedted le? Már kezdtem megszeretni.. vagy négy napja rajtam volt és nem i volt annyira büdös. – tájékoztattam ezekről a nagyon fontos tényekről. Felültetett és megpróbálta levenni a pólómat is. – ne terrorizálj, nincs kedvem élni sem nemhogy azt csinálni.
- Ilyen szaggal? Nincs olyan gázmaszk, ami megmentené az orromat ettől a bűztől. Elmész megfürödni. – adta ki a lehetetlen utasítást. Pisilni se keltem fel egy napja, nemhogy fürdeni.
- Nagyon aranyos vagy, de én így is jól megvagyok. – hajoltam érte a nadrágomért, ám megfogta a derekam és felemelt. Érdekes pózban voltunk a fejem a talaj felett volt három centivel a lábaim pedig Michael feje körül lehettek.  – agyvérzést fogok kapni, ha nem teszel le!
- Mint ahogy az előbb említettem elmész fürdeni. – lassan de biztosan elindult az ajtó felé. A kezeimmel próbáltam az arcomat védeni, féltem a papírok megbosszulják tetteimet ellenük. Sikeresen kiértünk a szobából. Steen a tévét bámulta egy pillanatra nézett rám majd rájött, hogy nem vagyunk normálisak és visszafordult a képernyő felé. Nem volt energiám tiltakozni, ha már meg kell fürdenem, akkor vigyenek ki a kádhoz. A fürdőben megfogtam a talajt ő pedig szépen letette a lábamat a testem többi része mellé. Hideg volt a csempe a csupasz lábaimnak, de inkább ez, minthogy fel kelljen állnom. Hallottam, ahogy kinyitja a csapot és elkezdi engedni a vizet.
- Bele is teszel a kádba?
- Jobban járnál, ha magadtól másznál bele. – én magamtól csináljak valamit. A-a.. az ki van zárva. Ha visszavisz a szobámba, akkor gitározok egyedül, de másra nem tud rávenni. Felemeltem a karjaimat, hogy letudja húzni rólam a pólót. Nagy nehezen sikerült saját magamat megszabadítanom a fehér neműmtől és bemászni a kádba. Meleg volt, nagyon meleg és telis-tele volt habbal. Tetszett a dolog. Lebuktam a víz alá és élveztem a vizet. A bőrömről égette lefele a koszt a szappan, ami a maga módján kellemes is volt. Most vettem észre, hogy miben is van Mikey.. bár mentségemre legyen mondva eddig látni se nagyon láttam semmit. Mielőtt elmentek volna, a nyakába öntöttem véletlenül egy bögre kávét és adnom kellett neki egy váltás pólót. Sok nagy fiús ruhadarabom van ezért nem volt probléma vele. Egy szürke szakadt felsőt adtam oda neki, amin egy rúna volt. Ha jól emlékszem bátorság adó rúna volt, de már nem mai darab. Az a felső volt most is rajta.
- Lopod a felsőm? – csaptam le egy kis vízzel. Nem mert a kád szélére ülni, ami nagyon okos húzás volt tőle.. jobbnak látta a szennyes kosár tetejét ülőhelynek, de az se volt elég távol tőlem.
- Te adtad nekem. – törölte le az arcáról dünnyögve a habot. Igazából teljesen fölöslegesen, mert kapta a következő adagot. Jól szórakoztam.. szeretem szekálni.
- Kölcsön adtam, nem pedig neked. Nem mindegy. – javítottam ki ezt a kis hibáját.
- Majd ha te vissza adod a felsőmet amire dalt írtál, te is visszakapod ezt. Tusé! – nevette el magát és egy törülközőt vágott hozzám. Sikeresen elkaptam még mielőtt a vízbe bele esett volna. Nem akartam kiszállni, de muszáj volt. Túl akaratos személyiséggel van dolgom.
- Azt visszakaphatod, nem is kértem, hogy hagy itt. – szálltam ki a kádból. Ez a víz egy kicsit felfrissített, de nem feledkeztem meg életcélomról, ami nem más, mint az írás. Valahogy le kell ráznom Michael-t. Nem durván csak úgy egyszerűen. Fogalmam sincs, hogy fogom kivitelezni, de megoldom. Megtörölköztem és büszkén jelenthetem ki, hogy saját lábamon mentem be a szobámba ruhát keresni magamnak. Enyhe célzást adva ki nem mozdulásomnak egy tiszta pizsamát öltöttem magamra. Tudtam, hogy nem kellene mással foglalkoznom, de írni se tudtam semmi jót. Kimentem és beültem Steen mellé aki még mindig a tévét bámulta.
- Sikerült rávenned, hogy megfürödjön? Gratulációm. – biccentett Michaelnek.
- Nem volt választási lehetősége, nem tudom te, hogy bírtad ki ezt a bűzt. – úgy tettek, mintha ott se volnék pedig elég feltűnően viselkedtem. Lábaimat feldobtam Steen lábaira fejemet pedig egy disz párnára tettem.
- Megvagyok fázva.. ha egy borz költözött volna be a lakásba se venném észre. – hát igen, ha Steen taknyos akkor az orrának annyi minimum két hétre. Én sose szoktam taknyos lenni, a betegség egyből a torkomat támadja vagy a fejemet, de az orrom mindig tiszta marad.
- Hidd el ez rosszabb volt a borznál.
- Be lehet fejezni.. nem hallom a mesét tőletek. – Tom és Jerry ment. Rég nem néztem ezt a mesét pedig kiskoromba nagyon rá voltam kattanva. Otthon a szekrény alján még megvan, az első iskolatáskám azon Tom feje van.  Megnéztem még két részt, majd úgy döntöttem frissen és üdén visszavonulok a kuckómba dalt írni. Mikey is felállt, de ráztam a fejemet, hogy nem kell, velem jönnie nézze nyugodtan a mesét. Nem bánta a dolgot a helyemre ült és folytatta a tévé bámulását.
A sok kis kupacból csináltam egy nagyobb hegyet a kuka mellé. a papírgyár simán meggazdagodhatna belőlem.. eddig vagy úgy nyolc füzetet használtam el. Kezembe vettem a gitárom és elkezdtem gondolkodni. Milyen dal az ami megfogja a mai embereket és engem tükröz? Nem akarok olyat ami nem én vagyok, hű akarok lenni önmagamhoz. Lehet tényleg ki kell mennem a lakásból és egy kis inspirációt gyűjtenem. Ez az! Sétálnom kell, össze-vissza mászkálni a városba. Bár ez teljesen ellent mond terveimnek, de akkor is ezt kell csinálnom. Ledobtam a pizsamám és felvettem a szürke szakadt farmerem és a Michael pólóját. Levettem a telefonom a töltőről és átmentem Steen szobájába. Nekem fülhallgatóm van, neki pedig fejhallgató. Már egy ideje én is akarok venni egyet, de lusta vagyok és sose jön úgy a lépés, hogy be tudjak menni egy boltba.. de minek is mikor ő is szívesen ide adja az övét.
Kilestem az ajtón.. a fiúk ugyan úgy ültek a kanapén, mint eddig. Nem akartam, hogy észrevegyenek. Nagyon halkan és lassan elindultam az ajtó fele.. felkaptam a cipőm és a bőrdzsekim és kimentem a lakásból. Odakint felvettem a cipőm és leszaladtam a lépcsőn. Csak reménykedni mertem benne, hogy nem fogok megfagyni odakint, de már tavasz van, vagy mi a manó. Igazam volt, kellemes idő volt. Lehetett volna melegebb is de így sem fáztam. Összeszereltem a telefonomat a fejhallgatóval és neki vágtam a nagyvilágnak. Nem tudtam merre megyek.. csak mentem előre. Próbáltam átadni magam a zenének, de közben nem neki menni senkinek se. Egyik utcán jobbra másikon balra fordultam.  Az utcák, mint mindig most is tele voltak rohanó emberekkel. A nap kisütötte a szemem, de nem zavart.. annyira már sikerült rájönnöm, hogy vidám dalt fogok írni, mert az élet maga vidám.  Azt akarom leírni, hogy mennyi mindent kellett csinálnom, hogy idáig eljuthassak. Így elgondolva könnyűnek tűnik, de ha megint ott leszek, hogy le kellene írnom nem fog eszembe jutni semmi sem.
A hasam tudtomra adta, hogy ideje lenne rá is gondolnom. Kerestem egy szimpatikus helyet és rendeltem egy dupla húsos hagymás hamburgert. Nem voltam hajlandó leülni, ritka esetek mikor inkább sétálok, de ez most egy olyan esett volt. Hát nem sokan tudják úgy megenni a hamburgert, hogy ne essen ki belőle semmi. Én a kabátomat kínáltam meg egy kis paradicsommal és mustárral. Miután sikerült betömnöm az egészet bementem egy kisboltba és vettem egy üveg ásványvizet, a kasszánál álltam mikor megcsörrent a telefonnom. Nem akartam felvenni, de az eladó nagyon húzta a száját a zenére így nem volt választásom.
- Mondjad! – a vállammal tartottam a telefont, mert a nőnek már semmi sem tetszett. Kihalásztam az aprót a pénztálcámból és a kezébe nyomtam. Miért kell ennyire húzni a száját? Örüljön, hogy ide jöttem be, nem pedig a szomszéd kisboltba, de legközelebb oda megyek.
- Merre vagy? Azt hittem a szobádban vagy.. de bementem és nem voltál ott. – Michael konkrétan kiabált a telefonba, nem értettem miért kell ennyire felfújni a dolgot. Nem vagyok ott és kész. Nem kell nekem az engedélye, ha el akarok menni a házból.
- Most perpillanat egy boltban.. vizet veszek. – teljesen normális hangon közöltem vele. Lusta voltam felvenni az ő hangszínét.
- Miért mentél le a boltba.. itt nincs víz? – még mindig kiabált. Eljöttem a kasszától és megfogtam a telefont, ha nem vele beszélnék valószínűleg már kinyomtam volna a telefont és hagynám a saját mérgébe megfulladni, de nem teszek ilyet mert ezt nem illik és az ilyeneket meg kell beszélni.. legalábbis ezt mondják az okos emberek.
- Kell egy kis inspiráció és úgy döntöttem elmegyek sétálni. Most pedig szomjas lettem, ezért merészeltem bemenni egy boltba és venni magamnak egy üveg vizet.
- Nem gondolod, hogy szólhattál volna? Itt várlak, hogy mikor vagy hajlandó kijönni a szobádból te pedig csak úgy lelépsz. – bla.. bla.. blaa.. bár lehet, igaza van.
- Oly nagy baj, hogy szeretnék egyedül lenni? Szeretem önállóan meghozni a döntéseimet és most erre volt szükségem, te pedig tévét néztél. – kezdte átragasztani az idegességet.  
- Igen, mert itt vártam rád! Nem azért jöttem át, mert tévét akartam nézni. Nálunk is van tévé.
- Bocsánat?
- Ezt kérdezed? Mikor jössz haza? – sikerült a lehető legjobban felidegesítenem, pedig nem állt szándékomba.. senkit se akartam felidegesíteni, csak egyedül akartam lenni, ennyi az egész.
- Nem tudom, még sétálok egy darabig majd vissza fordulok, de ha akarod most is haza mehetek. – be kellett látnom, hogy ebben most én vagyok a hibás.
- Akkor megvárlak. – válaszolta és kinyomta a telefont. Tehát akkor irány haza. Azzal nyugtattam magam, hogy egy kis segítséget azért kaptam ezzel a sétával. Nem rohantam csak szépen lassan mentem, pontosan úgy mint mikor ide fele tartottam. Még fagyit venni is megálltam.. vettem magamnak egy hatalmas nutellás fagylaltot és nyomtam rá csoki öntetett. Nagyon, de nagyon finom volt. A fagyi után már egy kicsit gyorsabbra vettem a tempót. A hotel előtt elkezdett csipogni a telefonom, azt hittem, hogy már megint Michael akarja leharapni a fejem, de nem ő volt. Az emlékeztető emlékeztetett Grace születésnapjára. Ha nem hazudott nekem, akkor ma ünnepli a huszadik születésnapját. Venni akartam neki egy tortát, de így már egy kicsit nehezebb a dolog. Fogalmam sincs most épp merre lehet, de remélem nem alszik.. vagy ha igen akkor felkeltem.  Megkerestem a számát és megnyomtam a hívás ikont.
- Szia életem! – vette fel. A hangja túl vidám volt.. tehát nem én keltettem fel. – hogy vagy drágám? Sikerült kitalálni a videokliped forgatókönyvét?
- Igen, de most nem azért hívtalak. Nem így akartalak felköszönteni, de a tortázáshoz egy kicsit messze vagy. De azért remélem így is elfogadod a köszöntésemet.
- Jaj, de drága vagy. Azt hittem elfelejtetted. – elkezdett szipogni.. meghatódott, pedig nem is csináltam semmi nagy dolgot. – tőled kaptam a legnagyobb ajándékot.. vagyis a barátodtól. – nem vágtam mit beszél. Michael nem ismeri annyira, hogy ajándékot vegyen neki, vagy mégis?
- Milyen ajándékot vett neked Michael? – kellemetlen csend telepedett a beszélgetésünkre.
- Nem tudtál róla? Azt hittem.. azt gondoltam tudsz róla.
- Miről? Nyögd már ki végre! – rosszabbnál rosszabb ötletek jutottak eszembe.
- Ő ajánlott be Alex-éknek. Miatta jöttem én el a turnéra. Neki kellett választania két emberközül.– megállt bennem a vér. De lehet nem én voltam a másik ember, akkor pedig nem tett semmi rosszat.
- Nem tudod, ki volt a másik ember? Nekem nem mondott semmi hasonlót.
- Várj megkérdezem.. mindjárt visszahívlak.
- Oké. – zsebre tettem a telefont és elindultam felfelé. Útközben összefutottam Tayler-el. Nagyon vidámnak látszott.. igazán boldognak. Szent a béke köztük, ez igazán jó dolog, bár még mindig nem bírom Collins-t, de az nem az ő hibája.. csak úgy simán unszimpatikus a gyerek.
Leültem a lépcsőre és vártam a hívást. Ha én lettem volna a másik, akkor csak engem ajánlott volna be nem? Nem akarhatott keresztbe tenni a karrieremnek, nem olyan. Ezekkel próbáltam nyugtatni magam, nem tudom mit tennék ha kiderülne tényleg én voltam. Már hívott is Grace.
- Sikerült megtudnod?
- Igen. Nem tudom, hogy mennyire igaz Jack mondta neki pedig nem nagyon szoktam hinni, mert folyton megpróbál becsapni..
- A lényeget Grace.
- Azt mondta, hogy te voltál a másik lehetőség. – basszus. Megtette. Tényleg megtette. – itt vagy még? Ne haragudj rá, csak veled akart lenni. – magyarázkodott Grace.
- Már mindegy. Még egyszer boldog születésnapot, és köszi, hogy megkérdezted. Most mennem kell, aztán csínján az italokkal. Igyál egyet helyettem is. – ezzel biztos, nem lesz semmi probléma. Grace sok alkoholt képes bevinni a szervezetébe, és ha jól sejtem jobb alkalom se kell a bulizáshoz, mint a születésnapja.
- Kettő is életem. Vigyázz magadra.
- Te is!
Felálltam a lépcsőről és elindultam az ajtó felé, a kilincshez érve kétszer is meggondoltam, hogy be menjek-e.  Vonjam kérdőre? Vagy tudomásul se vegyem? Ezeken gondolkoztam, míg leszedtem magamról a cipőt és a kabátot. Úgy döntöttem nem foglalkozom a dologgal, már nem tudok mit tenni vele. Mindenkinek az a legjobb, ha elfelejtem és élem tovább az életemet.
Ezt a gondolatmenetet pontosan addig folytattam, míg meg nem láttam a konyhába. Ott és akkor elöntött a düh.. összeállt a dolog. Mikor Luke megemlítette, hogy beszéltek velük Michael bele rúgott, nehogy elárulja magát. Én pedig másnap meg is kérdeztem, hogy tudott-e róla. Hazudott nekem. EZ pedig csak rátett egy lapáttal.. ez nem egy kis hazugság. Ha azt mondja, hogy fáj a feje, hogy ne kelljen, átjönnie vagy bármi ilyesmi azt elfogadom.. de ez már egy másfajta hazugság. Nem szeretem, mikor a szemembe hazudnak.
- Azt hittem sose jössz ha.. – nem akartam, de pofon vágtam. Az egész kezem bele fájdult. Hírtelen jött neki is ez a dolog.. de megérdemelte és újból megtettem volna, ha  nem fájt volna annyira a tenyerem.
- Hazudtál! – könny szökött a szemembe, de nem hagytam, hogy kifolyjon.. nem fogok sírni annyit nem ér az egész.
- Nem hazudtam! – az arcához kapott. A kezem nyoma vörösen izzott az arcán. Lelkiismeret furdalásom volt miatta, de megérdemelte. Hátba szúrt. AZ pedig sokkal fájdalmasabb, mint egy pofon.
- Miattad nem mehettem el turnézni. Neked kellett választani! Grace-t választottad, pedig tudtad, hogy mennyit jelent nekem. De ezt úgy, ahogy elviseltem volna, ha nem hazudtad volna, hogy nem tudtál róla.  – már kiabáltam. Steen is előjött a hangom hallatán.
- Baj van? – lépett mellém.
- Nem! Nincs semmi baj. Michael épp menni készült. – néztem rá. Szemembe izzott a düh és a gyűlölet.
- Elisa! Elmondhatom, hogy is volt ez az egész?
- Nem! Nem kell semmit se mondanod. Majd három heted volt beszélned.. most már nem akarlak hallani. – Steen átkarolt. Látta rajtam, hogy szükségem van egy támaszra.
- Bocs haver, de tényleg menned kellene. Hagyd, hogy átgondolja a dolgokat. – tanácsolta neki. Nem szólt semmit csak felvette a kabátját a székről és elment. Az ajtó csukódásával teljesen összetörtem. Elment.. elment mert elzavartam. Sikerült, megint tönkre tennünk egymást.

 Steen felé fordultam és szorosan átöleltem. Nem kérdezett semmit csak hagyta, hogy öleljem. A hátamat simogatta és várt türelmesen várt, míg készen állok elmesélni neki az egész dolgot. Hogy lehet valaki ennyire kedves? Szinte lehetetlen. Hatalmas mázlim van vele. Nem voltam képes bele kezdeni a történetbe. De tudtam mit akarok írni.. tisztán láttam magam előtt a szöveget a dalnak és tudtam, hogy ez a dal jó lesz. Szívből jött és ez kellett nekem, hogy mélyről jöjjön a szöveg.

2015. március 22., vasárnap

XXX. Rész

Üdv ifjú Titán! Ma nagyon nem kellett volna résznek lenni. Ma tanulásnak kellett volna lenni ezerrel, de barátnőmmel kötöttem egy egyességet miszerint, ha tesz fel egy új részt a blogjára akkor én is teszek fel egyet. Így született meg a mai napon a 30. rész. Igen már itt járunk, nem tudom, hogy csak nekem ennyire hihetetlen vagy nektek is az. El sem hiszem. Ezt megünnepelve a mai rész ezt a kis beszélgetést nem bele számítva 3333 szóból áll, nem több nem kevesebb pontosan annyi. Jó olvasást. És mindenki köszönje meg az új részt azzal, hogy bekukkant barátnőm blogjára. ITT lesz a link. 
Jó olvasást!



Arra keltem, hogy nem tudok grimaszolni. Általában a nap gyilkossági kísérlettel próbál felkelteni, amire én egy hülye grimaszt vágok, ám most nem ment, mert fájt az arcom. Mivel egy lusta ember vagyok nem volt kedvem lezuhanyozni miután haza jöttünk, az arcomat se mostam meg amit mostanra megbántam. A tegnap szerzet harci sebem még vérzett egy kicsit és a vérem az arcomra száradt. Kicsoszogtam a fürdőbe és jót nevettem magamon.. a szememnél vérfolt a számnál nyálfolt. Egy kész főnyeremény lehetek, mindenki ilyen arc akar kelni reggelente. Ledobtam a ruháimat és beálltam a fürdőkádba.. szívesebben fürödnék, most egy nagyot, de be kell mennem így marad az elhúzott zuhanyzás. Bedugtam a kádat és kinyitottam a meleg vizet. Addig sosem szállok ki, míg a lábam nem ég már teljesen. Ha ez megtörténik és kimászok, a kádból hosszú perceken át lüktet a lábam ami nem a legjobb dolog, de szeretem érezni, ahogy dobog a szívem. Körbecsavartam magam egy törölközővel és kimentem azzal a tervvel, hogy oda teszek egy kávét magamnak. Lekéstem a dolgot.. Steen félkomásan öntötte ki a bögrémbe a forró itókámat.
- Jó reggelt! Hogy aludtál? – érdeklődtem, kedvesen.  Meghatározó, hogy viselkednek vele reggel az emberek, ha most bunkón oda szóltam volna neki, akkor valószínűleg elrontottam volna az egész napját. Sokkal érzékenyebb ember nálam.. sőt majdnem mindenkinél.
- Rosszul, fájt a fejem és azt álmodtam, hogy elmentünk egy helyre ahol neki estél egy csajnak. – a fejét fogta, pontosan ott ahol tegnap találkozott a lépcsővel. Mosolyogva hallgattam végig az este történéseit, sokkal vicesebben mesélte el az álmaként, mint az valójában is történt. Voltak benne olyan dolgok, amiket valószínűleg tényleg csak álmodott. Ilyen személy volt az a fekete hajú csaj akivel majdnem összejött, csak kiderült, hogy az a csaj nem is csaj hanem srác. – és neked lett a fejeden egy szép kis seb. – fejezte be a történetet. A fejemhez kaptam és mutattam meg, hogy ez tényleg megtörtént. – tényleg majdnem össze jöttem egy transzvesztitával? – lefagyott egy pillanatra.. kiélveztem minden egyes tizedmásodpercet mielőtt közöltem vele a hírt.
- Nem hiszem.. szerintem azt csak álmodtad. Viszont neked is van egy puklid a fejeden. – léptem mellé és nyomtam meg a fején lévő duzzanatot. Fájt neki, nem csodálom hisz tényleg nagyot koppant. Elemeltem a bögrém a pultról és benyúltam a hűtőbe a tejért.
- Én is verekedtem valakivel? Ügye nem Michael-nek mentem neki? – olyan dolgokat feltételezet, ami csak nevetni lehetett. – drogoztunk? Miért nem emlékszem semmire? – annyira szívesen hagytam volna még egy darabig kétségek között, de el kell csípnem Jordan-t ami nagyon nehéz.
- Nem.. nem drogoztunk és nem is vertél meg senkit csak közelebbről megismerkedtél a lépcsővel. Rosszkor keltetelek fel és már a haza fele utat nem bírtad, ezért nem is emlékszel csak részletekre. De a te történeted is nagyon tetszik. – megittam a kávém és bementem felöltözni. A ruhák keresése közben rájöttem, hogy ki kell vinnem a szobámból a piszkos ruháimat mert nem lesz mit felvennem. Magamra ráncigáltam a szürke farmeremet és a tegnapi zöld pólómat egy nagyobb és melegebb pulóver társaságában. Kiszaladtam a teraszra csekkolni az időt. Végre nem kell kabátot felvennem, bár lehet megfagyok, de vállalom a kockázatot. Utálom a kabátomat sőt minden kabátot utálok.. háromszor akkorának látszok benne és nem jó értelemben, mert ha még megnyújtana és nem úgy néznék ki, mint egy törpe a normális emberek mellett akkor azt mondom jó, de olyan kabátot még nem találtak fel csak olyat amiben úgy nézek ki, mint egy elefánt vagy egy rinocérosz.
- Merre mész ma? – mióta nem dolgozik a Johanna apjánál egynapos munkákat talált csak. Én mondtam neki, hogy beszéljen valakivel a stúdióba és próbáljon meg ő is elhelyezkedni a zenével de folyton csak kifogásokat kereset.. egy idő múlva meguntam és inkább hagyom, hogy a saját feje után menjen.
- Ma éppenséggel pizza futár vagyok..  kaptam tök jó biciklit is meg minden, bár még a helyekkel nem mindig vagyok tisztába de van mini térképem és a térkép forgatásba jó vagyok hála az otthoni cserkészetnek. – kezdet hatni a kávé hatása látszott rajta. Ezek az apró gesztusok amivel közli, hogy menyire jól is érzi magát a bőrében.. imádom őt.
- Ügyes legyél.. és ne hozz pizzát haza, mert elhányom magam. Inkább majd csinálok én valami kaját ha hamar eltudom intézni a dolgokat. – nyomtam az arcára egy igazi nyálas és cuppanós puszit és elhagytam a házat. A nap most sokkal szebben sütött, az emberek is kedvesebbek voltak. Itt a tavasz és ezt már mindenki tudja a fák is az épületek előtt és az emberek is.  A rövidke kis utamon találkoztam egy öreg bácsival aki ibolyákat árult.. nem nagy sikerrel, de lehet, hogy neki az a csokor ibolya amit eladna jelenti a napi étel árát. Nem volt sok pénz nálam, nem akartam semmit venni így felesleges lett volna. Bele nyúltam a zsebembe és megnéztem mennyim is van összesen. Pár dollár, nem sok mindent tudok venni belőle.
- Szép jó reggelt. Mennyibe kerül egy csokorral? – ebbe a hatalmas városba is találni olyan embert, aki ismeretlenként is kedvesen tud nézni a másikra.. szeretettel és nem utálattal.  
- Inkább dél, mint reggel ifjú hölgy. Amúgy 75 centért adom, de magácskának oda adom 60-ért.
- Vagy én adok magának 6 dollárt és ön nekem adja mind az hét csokrot. – több pénzem nem volt de ezt szívesen költöttem volna el a virágokra. Max nem veszek ma három pohár kávét, de tudni fogom, hogy jobbra költöttem.
- Nagyon kedves magától. Illik a hajához a virág. – igaza volt tényleg jól passzolt a két szín egymáshoz. Kivettem az egyik csokorból három szálat és a hajamba tűztem. 
- Én köszönöm ezeket a virágokat.. további szép napot. – köszöntem el és most már céltudatosan mentem a bejárati ajtóhoz. Nekem, nincs szükségem hét csokorra. Úgy döntöttem ma n leszek a megtestesül jóság és felvidítok pár embert. A virág mindenki arcára mosolyt csal, nem ismerek olyan embert aki nem szeretné a virágokat ezek pedig olyan kicsik és aranyosak. A portán ülő hölgy volt az első áldozatom. Nem kellett oda figyelnem, hogy mosolyogjak, mert le se tudtam vakarni magamról a mosolyt. Nem sokszor csináltam ilyet de jól esett.. mivel, nem vagyok tisztában ki kicsoda így olyanokat kerestem akik tudom jó szívvel fogják majd fel ezt az apró ajándékot. Ők pedig nem mások mint a személyzet. A takarító nénik és a öreg bácsi aki a zárakat szokta javítani, ha valaki elrontja vagy épp eltünteti a kulcsot. Ők azok az emberek, akik igazán kevesek tudnak lenni tudom, mert az iskolánkban is velük voltam jóban. A tanárokat nagyívben elkerültem, mert sosem bírtam őket, az osztály táraimat pedig még jobban kerültem, de azt nehezebb volt kivitelezni így maradt az iskola személyzete, akik mindig szívesen fogadták az apró sütiket amit anya vett az osztály bulikra. Még egy mindig maradt amit úgy döntöttem megtartok, hisz megy a hajamhoz és mert megérdemlem.
Felkocogtam a harmadikra és meglestem itt van-e az én drága feledtesem. Miért is lett volna itt, mostanság túl könnyű volt megtalálni.  Muszáj voltam telefonos segítségért fordulni.. annyira nincs jó kedvem, hogy átszaladjam a fél várost a nevét kiabálva. Bár ahhoz inkább hülyének kell lenni, minthogy jókedvűnek.
Utálom a hangpostát, vegye már fel ha egyszer felhívom.. nem nehéz művelet elhúzza a zöld telefont valamelyik irányba és már fel is vette. AZ anyám is képes rá pedig ő nem született bele a technikába.
- Drága Elisa-m miben segíthetek? – vette fel harmadik hívásra a telefont. Már az első hívásra elment a kedvem a beszélgetéstől vele.
- Merre vagy? Beszélni szeretnék veled, de nem vagy az épületben. – nem siette el a dolgot, megvárta míg minden egyes szó eljut az agyáig és fel tudja fogni a dolgokat. – imádsz az idegeimen táncolni mi?
- Mi tagadás sokkal viccesebben viselkedsz, ha ideges vagy. – nevetett. Elgondolkoztam, hogy lehet valakit megölni telefonon keresztül, de semmi kézen fogható ötlet nem jutott az eszembe.
- Erre bezzeg válaszolsz.. mikor jössz be a stúdióba?
- Figyelembe kell venni, hogy nem tartózkodok azon a kontinensen. Szerintem holnap után már bent találsz az irodába, ha nem jön semmi közbe. – hogy ennek folyton el kell mennie.. születésnapjára veszek neki ragasztót és a seggét a székéhez ragasztom ez már biztos.  
- Addig én mit csináljak?
- Gyakorolj és pihenj.. menj el vásárolni mindenki szeret vásárolni, vegyél valami szépet, láss világot mit tudjam én.
- Oké akkor majd feltalálom magam.. köszi a semmit. Örülj, mert most ideges vagyok. – és rácsaptam a telefont. Menjek vásárolni, mert azzal elérek valamit? Kétlem, hogy jobb hangom lesz attól ha veszek magamnak egy új pólót. Viszont kellene egy cipő. a mostani bakancsom egy kicsit tropára ment, nem értem miért megy olyan hamartönkre a cipő a lábamon, de nekem havonta vagy két havonta kell egy új cipő mert járásképtelenné teszem őket. Búcsút mondtam a mai terveimnek és újakat kezdtem szőni. Elmegyek cipőt venni és kitalálok valami egyszerű de laktató ételt amit meg tudok csinálni vacsorára. A nap még mindig sütött ez egy nagyon jó dolog, ha az én kedvem változtatná az időjárást már rég apokalipszis lett volna a világon és jött volna a kasztrendszer és a csoportok. Én lehettem volna az Éhezők viadala vezetője.  Érdekes dolgok pattannak ki a fejemből.
A lakásban már nem volt senki tehát Steen is lelépet dolgozni, pedig reménykedtem valami ételjavaslatra. Mindenen járt az eszem csak azon nem.  Vehetnék fagyasztott krumplit és fasírtot és kisüthetném, az egyszerű és hamar készen van. De az se valami otthonos kaja, mármint ez gyorskaja én meg valami meleget és laktatót akarok.
- Spagetti! – kiáltottam fel. Az nem nehéz, és finom. Most, hogy ezt megtárgyaltam magammal azt éreztem fel kell hívnom Michel-t és el kell mondjam neki ezt a remek hírt miszerint én fogom csinálni a vacsorát. Ő egy nagyon jó ember, első csörgés után felvette a telefont.
- Szia Elisa! – vagyis felvette Calum, de ez is jobb volt a Jordan eseténél.
- Szia Calum.. hogy vagy? – igazából teljesen ráérek, egész nap azt csinálok amit akarok hála a tervetlen tervemnek. Annyi volt biztos, hogy most nem fogok itthon ülni és semmit sem csinálni túl jó idő volt és bennem volt a kényszer, hogy mozogjak. Meg kell mondani ez a dolog megijesztet nem is kicsit, de egyszer ezt is ki kell próbálni.
- Nem sok.. most keltünk fel. – a háttérbe veszekedés hallatszott.
- Kik veszekednek? Valaki megette az utolsó sütit? – eltudtam képzelni a jelenetet, ahogy kitör a világháború mert valaki nem evett a sütiből és megsértődött.
- Nem Ash nem hajlandó kimenni a házból pedig megígérte Luke-nak, hogy elmennek megvenni az új videojátékot.
- Hát ez borzasztó dolog. Én is kiabálnék miatta.. szegényt becsapták és az érzéseivel játszottak. Felháborító! – nehéz volt nem elnevetni magam, de nagyon próbálkoztam tartani eredeti hanglejtésemet. – Michel ott van? Vagy ő is benne van ebbe a nagy harci helyzetbe? – jól eltértem a tárgytól, most el kell dicsekednem Mikey-nek, hogy én fogok vacsorát csinálni.
- Michael! – kiabált Calum. – a csajod beszélni akar veled! Jön.
- A telefont elveheted volna a szádtól. Szerintem a dobhártyám háromfelé szakadt. – tényleg éreztem, ahogy megreped a dobhártyám, de hisz ez nem az ő hibája nem mindenki tudhatja, hogy el kell emelni a telefont a fejünktől, ha másnak akarunk teli torokból kiabálni.. vagyis de mert ez egy alap dolog.
- Szívesen, na adom a lovagodat.
- Örök hálám. – de ezt már nem hallhatta, mert a telefon már Mikey kezében volt.
- Szia életem. Bocsi csak helyzet van..
- Tudom, Calum beavatott ebbe a borzalmas helyzetbe, nem tudom, hogy tudtok így ránézni Ash-re. Én kitagadnám a házból. Segítsek kidobálni az emeletről a ruháit? Közben berakunk valami szakítós számot nagyon jó lesz. – annyira jó vagyok. Ilyeneket is csak én tudok elképzelni.
- Látom jó kedved van. – állapította meg két nevetés közepette.
- Az.. képzeld el. – hagytam egy kis időt még elképzelheti a dolgot. – elképzelted?
- Igen. Látom szemeim előtt a semmit, kérlek folytasd.
- Ma én azaz én Elisa fogok vacsorát csinálni nem is akármit spagetti lesz a menü és lehet veszek hozzá bort is és nagyon jó lesz, hisz én fogom csinálni. Legyél büszke a csajodra. – bár ő ezt nem látta, de kihúztam magam és dagadtam a büszkeségtől.
- Én is meg vagyok híva?
- Csak annyi eset le az egészből, hogy kaja? – kérdeztem kicsit sértődötten..
- Nem! A bort is tisztán kihallottam a szövegkörnyezetből. – mit is vártam.. a férfiak nem tudják értékelni a dolgot Grace-nek kellett volna elújságolnom, de ő épp a magánrepülőn utazik és valószínűleg nem erre a hírre kíváncsi, hogy spagettit fogok csinálni vacsorára.
- Sajnálattal kell közölnöm, hogy nincs meghívód erre a bulira. – jól esett ezt kimondani. De ha jól sejtem nem fogja érdekelni és hét óra tájt az ajtóm előtt fog állni. Kipattant valami nagyon jó a fejemből. – Luke kiveszekedte magát?
- Még nem biztos, mi az, hogy nem vagyok meghívva? – ezen fel tudja kapni a vizet, ha nem kap kaját bezzeg, más nem érdekli.
- Oda adod Luke-nak a telefont? Ha oda adod hagyok neked is a spagettiből. – áldozat nélkül nincs győzelem.
- Én ott akarom veletek megenni. Édes hármasban. – fúj!
- Jó, de tudd Steen azt hitte este beverte az orrod. – fogtam és kinyomtam a telefont. Rájöttem, hogy nekem megvan Luke száma és nem telik sokba felhívni őt és így legalább nem kell könyörögnöm Michael-nek. Pontosan úgy cselekedtem, ahogy ez előbb kiterveltem.
- Szia Luke. Hallottam mennyire becsaptak téged a többiek és mivel nekem is el kell mennem, vásárolni mert a cipőm, nem fogja sokáig bírni és jobb társaságba menni, mint egyedül és amúgy is rég beszélgettünk és mert ez egy nagyon hosszú és lassacskán értelmetlen mondat. Lényegében nem megyünk el ketten a plázába? Te megtudod, venni a játékot én pedig magamnak egy lábbelit? – ha akart volna, se tudott megszólalni. Képes lettem volna elfelejteni mit is akarok így gyorsan elhadartam és vártam a reakciót.
- Hahahaa! Elisa eljön velem pedig meg se ígérte. – ő sem tudja, hogy nem illik akkor oda kiáltani a társadnak, ha közben valakivel telefonálsz. Már fel sem vettem a dolgot a fülemnek már mindegy.
- Ez akkor egy igen? – reménykedtem benne, hogy nem feledkezett meg rólam se, nagy örömében.
- Aha. Érted megyek Ash kocsijával. Húsz perc és ott vagyok. – még jobb még fuvarom is lesz. Ennél nem is kell több.
- Oké várlak.
- Köszönöm. – ezt nem tudtam miért kaptam, de jól eset. Ma tényleg nagyon jó fej vagyok az emberekkel. Csak nehogy rászokjanak, mert ezek után el fogják várni. Nem vagyok benne biztos, hogy életem végéig képes leszek kedves lenni.. szeretek bunkó is lenni annak is megvan a maga öröme. Ezt a napot már nem rontom el azzal, hogy gonosz leszek.. a bennem élő kisördögöt elküldtem nyaralni. Összeszedtem a dugipénzemet és lementem a szálloda elé. Nem telt el húsz perc mikor leparkolt egy fekete terepjáró elém. Bepattantam az anyós ülésre és próbáltam nem elnevetni magam, de nem sikerült.
- Mit nevetsz? – nézet rám Luke.
- Semmin.. – fogtam vissza magam, tényleg nem tudom miért kellett ennyire nevetnem, de ha egyszer kell akkor kell. – örülök, hogy én is megfelelek Ashton helyett.
- Nagyon utálom most. – szemében felgyulladt a harag szikrája. Még mindig nevetséges volt, hogy et a kis semmiséget mekkora dobra verték, de tudtam, hogy én is így cselekedtem volna.
- Elhiszem. – rálépett a gázra és meg sem állt a plázáig. A forgalom meglepően jó volt vagy csak két piros lámpát fogtunk ki, ami itt nagyon jónak számított. Kerestünk a pláza parkolójában egy szabad és könnyen megközelíthető helyet és leparkoltuk ezt a hatalmas monstrumot. Nem szándékoztam sokat szenvedni a cipő vásárlással, teljesen lényegtelen számomra a cipő márkája, csak legyen kényelmes és ha lehet egyszínű. Céltudatosan mentem be abba a boltba, ahol a mostani cipőmet is vettem. Luke addig elment a játékér,t ami miatt ide jött. A bakancsomat ideje volt lecserélni tornacsukára és megláttam egy olyan színűt, ami nagyon hasonlított Michael mostani hajszínére. Kaptam a lehetőségen és felpróbáltam a legkisebbet. Kicsi embernek kicsi láb. Nehéz az én lábméretemre felnőtt cipőt találni de gyerek cipőben csak nem mászkálhatok. Elképzeltem magam egy rózsaszín Violetta cipőbe és azt hittem bele hányok a bakancsomba. Nagyon nem az én stílusom. Egy kicsit nagy volt rám, de ez még a jobbik eset.. úgy voltam vele, hogy majd kitömöm zsepivel ha nagyon zavar. Gyorsabban vettem meg a cipőm, mint Luke a játékot pedig ő tudta, hogy mit akar venni én pedig nem voltam benne biztos. Szerintem a videojáték bolt neki olyan, mint Grace-nek egy ruhásbolt. Mindent meg kell nézni és ki kell próbálni.. borzasztó.
- Még ma megveszed vagy itt éjszakázunk? – léptem mögé.
- Igen csak még ezt elolvasom. – mutatott rá egy dvd-s doboz hátuljára.. ha akartam volna se értettem volna.
- Kimegyek, veszek egy shake-t. – bólintott én pedig kimentem a szentélyéből. Rendeltem magamnak egy csokis banános shake-t és mikor rájöttem, hogy nemsoká Luke is csatlakozni fog még egyszer elolvastam a kínálatot és próbáltam ki találni melyiket szeretheti. A választásom az oreo-s ízesítésre esett az nem lehet rossz vanília és keksz. Elkészült mind a kettő még a kísérőm kitalált a boltjából.
- Remélem, szereted az oreo-s shake-t, de ha nem akkor szívesen megiszom a tiedet is. – simán belém férne ebből három pohárral is, de biztos kapnék vagy három agyfagyást ivás közbe.
- Még nem ittam. Mennyi volt? – nyúlt a pénztálcája után.
- Meghívtalak. – mosolyogtam és bár elővette a pénzt nem fogadtam el.
- Hát akkor köszönöm. Mehetünk haza? – kérdezte.
- Még be kell mennem darált húst venni a boltba de előbb meginnám az itókám, ha nem bánod. – leültünk egy padra és elkezdte magyarázni a játék lényegét. Próbáltam úgy tenni, mint aki érti is. Majd mikor rájött, hogy ebből semmi sem marad meg az egészből átértünk az emberek kibeszélésére. Volt mellettünk egy szerelmes pár akik már szinte össze nőttek a szájuknál fogva, nem volt jobb dolgunk, mint róluk beszélni. Majd Luke beszólt nekik, hogy ez közterület és megláttuk, hogy a srác sokkal izmosabb, mint mi ketten együtt véve így gyorsan leléptünk onnan. Bementem a boltba és megvettem mindent ami a tökéletes vacsorához kell. Még négy szelet sütit isvettem desszert gyanánt.
- Mivel ma nagyon jó kedvemben vagyok és mert szeretlek meginvitállak a ma esti vacsorára amit én csinálok. – hívtam meg Luke-t is vacsira.
- Attól függ mi lesz. És ki lesz a negyedik? Dupla randit szervezel? – mindenki rosszra gondol, hol marad a normális gondolkodás?
- Spagetti és amennyiben nem buksz Steen-re nem lesz dupla randi. Sőt semmilyen randi nem lesz, mert Michael-t meg se hívtam, de valószínűleg ez őt nem érdekli. Érdekel az ajánlatom Hemmings? – egyszeri ajánlat ez, nem fogok minden nap főzőcskézni. Annyira nem unom az életemet.
- Ezer örömmel. – kivette a kezemből a szatyrokat és megindultunk a kocsi felé.
- Szerintem fölösleges haza menned.. ha gondolod, gyere fel és nézd végig, ahogy  megszenvedem a vacsorát. – kiszálltam a kocsiból ő pedig követett ezzel válaszolva a felhívásra. Többször is felajánlotta a segítségét nekem, de egyedül akartam megcsinálni mert csak akkor dicsekedhetek el vele a többieknek. Kihoztam neki a gépem a szobámból és mondtam neki, hogy pakolja be a zenéket egymás után. Ez ment mind addig míg Steen haza nem jött és tudomást nem szerzet a játékról ami Luke zsebében lapult. Fénysebességgel rohantak be a szobába és ki nem jöttek addig míg el nem készültem a kajával. Akkor se szívesen jöttek elő, de muszáj volt nekik. Megterítettem és vártam az utolsó hiányzó láncszemet a vacsorához, Michaelt. Nem kellett sokat várni mindenki leült és kiszedte az ételt mikor megszólalt a csengő.
- Mondjam, hogy mí váratlan meglepetés? – nyitottam ki az ajtót.
- Igen.. kérni akartam, sokkal jobban esne a lelkemnek.
- Oh Michael te itt? Nem is tudtam, hogy a házatokig érződik az étel illata. – léptem el az ajtótól és engedtem be.
- Hát úgy gondoltam, megkóstolom ehető-e a kosztod.
- Az! – szólalt meg a két játékmániás.

- Luxus megvárni az embert? – kérdeztem felháborodva. Leültem a helyemre és én is kiszedtem egy jó adag tésztát, majd rá a húst s végül ráöntöttem egy fél tányér reszelt sajtot. Michael nem is próbálkozott kiszedni ráöntötte a maradék húst a tésztára majd a sajtot is rá öntötte és összekeverte. Felajánlottam, hogy hozok valami kiszedő villát, hogy könnyebben tudjon enni, de megfelelt neki a normál villa is. Ritkán volt ekkora csend a lakásba, pedig négyen is voltunk itt. Megint kitettem magamért, bár egy kicsit sótlan lett, de más baja nem igen lehetett. Senki sem panaszkodott érte, gyorsan benyomták én pedig dagadtam a büszkeségtől, hogy ehető ételt tettem az asztalra. Leszedtem az asztalt és elővettem a bolti süteményeket desszertként.

2015. március 21., szombat

XXIX. Rész

Sziasztok! Aki korán kel blogrészt lel. Ez a rész ha minden igaz egy kicsivel hosszabbra sikerült, mint az eddigiek, remélem senki sem bánja a dolgot. Jó olvasást!


Mit ne mondjak a tegnapi napom elég érdekesen fejeződött be. A srácok azt hitték okosabbak és rafináltabbak, mint mi ketten Khara-val. Harry felvetette, hogy nem kéne olyan okosnak lennünk, hisz létszámfölényben vannak.. ami igaz is volt. Ők hatan voltak, mi pedig ketten, de így simán okosabbak voltunk náluk. Michael, mint kiderült ma el akart menni bowlingozni és mivel nem hitték el, hogy a nők jobbak és okosabbak, mint a férfiak felvetette hát az ötletet, hogy játszunk egy bowling meccset lányok vs. fiúk. Tegnap már túlfáradtak voltunk és Niall-éknek is más dolguk volt ezért mára tettük át ezt a barátságos csatát. Tudtam, hogy a hat a kettő ellen nem nagyon fair így megkértem egyetlen női barátnőmet, aki a tegnapi nap miatt egy kicsit másnapos volt, hogy jöjjön el velünk mielőtt elutazna tőlünk.
- De ez így is kevés. – kezdte el számolni Grace a létszámot.
- Nagyon jó megállapítás drága barátnőm. – veregettem vállba. – reménykedünk benne, hogy Khara tud szerezni még pár csajt. – léptem el mellőle és vettem fel pulóveremet. Az egyetlen dolog amit sajnálok, hogy nem vihetem magammal Steen-t mert a másik nemet erősítené.. bár sosem tudott bowlingozni.
- Akkor kis is az a Khara és te miért találkozgatsz mindig ilyen izgalmas emberekkel, mikor én nem vagyok melletted? – fel volt háborodva. Felhúzott szemöldökkel fordultam vissza hozzá.
- Jah, végül is én vagyok a legszerencsésebb ember.. én megyek el turnézni. – magyaráztam neki.
- Jaj.. én megyek el, de nem nekem van egy piros hajú barátom, aki szeret engem és nem nekem lesz videoklipem és nem én tudok úgy gitározni, mint egy angyal.. soroljam még. Úgyhogy nekem te ne legyél felháborodva életem mert még így is jobb az életed, mint nekem – na jó lehet, hogy tényleg nekem sincs túl rossz sorsom, de mindenki vágyik a legjobbra. Megvontam a vállam és nem foglalkoztam tovább a dologgal.
- Amúgy kék. – értetlen pillantással nézett reám. – a haja kék vagyis olyan kékes valamilyen, nem piros. – magyaráztam neki és hanyatt vágtam magam az ágyba. Mellém dobta magát és együtt bámultuk az unalmas fehér plafont. – te tudsz egyáltalán bowlingozni? Le kell aláznunk őket.. ez lenne neked a búcsú ajándékod. – nevettem el magam.
- Hát nem vagyok egy profi, de remélem, jobb vagyok náluk. Nem kellene indulnunk? – kíváncsiskodót. Igaza volt, lassan el kellene indulnunk a stúdió előtt, találkozunk a többiekkel. Felkeltünk az ágyból és összeszedve cuccainkat lesétáltunk a találkahelyre. Nem mi voltunk az elsők a három újdonsült barátom már ott ült a padon és néztek ki a fejükből.
- Basszus! – kiáltotta el magát Grace. Hangja vízhangozott a fejembe. Természetes dolognak tartottam, ahogy a többiek is hisz mindenki tudja kik ők. Harry elmosolyodott.. élvezte hírnevét.
- Te.. te. – szembe fordult velem és egy pillanatig azt hittem elájul. Ilyen reakciót még Ed sem váltott ki belőle a szilveszteri partin. – ő Khara. Tudtam, hogy ismerős a név. – várjunk csak akkor nem is a fiúk miatt volt ez a hiszti hanem Khara miatt. Mind a hárman nagyon meglepődtek.
- Szia. – állt fel és ölelte át Grace-t. Nagyon barátságos volt látszott rajta, hogy nem sokszor reagálnak így rá az emberek és, hogy mennyire jól esett neki ez a gesztus.
- Annyira imádlak. Láttam az új képeidet te vagy az egyik példaképem. – áradozott Grace. Vicces helyzet volt és mindez addig tartott, míg a négy srác meg nem érkezett. Együtt vágtunk neki a nagy útnak.. Calum azt mondta tud egy csendes termet, ami nagyon jó. Mivel nekem ötletem sem volt és a többieknek sem volt kifogásuk ellene ennél az ötletnél maradtunk. AZ egész utat végig röhögtük.. ismét nagyon jó kedvem volt, ha elég kávét iszok reggel akkor tuti a siker. Nagy lendületet vettem és felugrottam az előttem lévő személy nyakába aki nem más volt, mint Luke.
- Értem miért találtatok egymásra. – szenvedte ki a szavakat Luke, én pedig lepacsiztam Michael-el, aki pedig Ash nyakában volt. Grace Khara nyakán lógott.. nem úgy, mint mi annál egy kicsit idegesítőbben. De nem vette magára, lehet élvezte is. Felvetette, hogy nincs meg a létszám így Khara improvizált és beszaladt egy shake-hez és meghívott még három lányt. Teljes volt a csapat és pillanatok alatt ott is voltunk. – nem szállnál le rólam? – próbált lerázni magáról Luke. – remélem, nem gondolod, hogy felviszlek a lépcsőn is.
- Igazából, de. – karjaimat nyaka köré fontam.
- Nem. – jelentettem ki határozottan, de be kellett látnom, hogy ő sem egy súlyemelő világbajon így leszálltam és a saját lábaimon tettem meg az utat. MI voltunk egyedül a teremben. Mindenki felvette a cipőt amit kaptunk. Kezdtem félni a dolgoktól, de minden erőmmel azon voltam, hogy ezt a félelmemet csak én tudjam. Elkezdődött a meccs és az amúgy sem barátságos csatából egyre nagyobb lett a harci szellem. Mindenkinek kellett egy kis idő még belejön a dologba, bár úgy tűnt nekünk, lányoknak egy kicsivel több kell.
- És ti mondtátok, hogy a nők jobbak nálunk? – kérdezte öntelten Calum. – szerintem egy iskolás is jobban játszana nálatok. – erre a kijelentésre összeszedtük magunkat és Betty a következő gurításnál az összes bábút leütötte. Itt kezdődött a sikerszériánk.. egyik dobás jobban sikerült, mint a másik. Még olyan is előfordult, hogy én is leütöttem az összes bábut akkor sikítva ugráltam, mint egy idióta. Mindenkit magával ragadott a játék szellem és együtt viselkedtünk gyermekekként.
A játék végére felhoztuk magunkat és egyenlő eséllyel álltunk a győzelem kapujában. Minden Sarah-n múlt ha mindent visz akkor nyerünk, ha pedig egy bábú is fennmarad akkor a srácok nyernek.
- Esélyetek nincs. – jelentette ki valamelyik hím a pálya másik oldalán.
- Hiszitek. – kiabált vissza Khara. – csak ügyesen Sarah.. nyerünk, s a srácok állják a vacsinkat. – erről lemaradtam, nem tudtam, hogy ennek tétje is van.
- Ilyet mi nem is ígértünk. – csattant fel Michael.
- De! Harry mondta.. – világosította fel a csapatot Niall.
- Ingyen kaja! – csaptam össze örömmel a kezem. – hajrá Sarah.. gondolj, bele azt eszel amit akarsz és a srácok fogják kifizetni.. – próbáltam biztatni. A pálya felé fordult és eldobta a golyót. A fél perc mint egy lassított felvétel játszódott le. Mindenki síri csendben figyelte a pályát és az újaimat tördeltem és vártam a játék végkimenetelét.. a golyó elkezdett balra menni ekkor azt hittem, hogy ezt elbuktuk ám még onnan is képes volt az összes bábút leverni. A fiúk mind a homlokukat fogták, mi pedig hát azt nem lehet szavakba leírni mit éreztünk. Egymás nyakába ugrottunk.. kiabáltunk és élveztük győzelmünk édes ízét. Fergeteges érzés volt.. a fiúk orra alá dörgöltük, hogy mi nők mennyivel jobbak vagyunk.
- Győztünk! Mi győztünk.. ti vesztettetek. – engem is elkapott a győzelem. Talán jobban is, mint kellett volna.. de nem érdekelt. Mi tagadás, élveztük a győzelmet.
- Azért ne vigyük túlzásba.. egyszer sikerült.. egyszer! – Calum vette a leginkább a szívére a dolgot. A férfiak amúgy is önteltek és mikor egyszer megsérül az egójuk akkor halál fiai mind. – hova megyünk kajálni?
- Sarah-nak kell döntenie elvileg ő nyerte meg. – magyarázta Luke. Mindenki rá szegezte a tekintetét és vártuk a választ.
- Szeretem a pizzát. – túrt bele fekete hajába. Komolyan pizza? Miért kell mindenkinek pizzát ennie?
- Pizzzzaaa! – kiáltott fel mindenki. Úgy látszik, csak én vagyok az egyetlen, aki annyira nincs oda ezért a kajáért? Úgy látszik igen. Sajnos Grace nem tarthatott velünk, mert pakolnia kellett, de legalább a fontosabbik felénél ott volt. Visszavettük saját lábbelinket és átvándoroltunk a szomszédos pizzériába. Így bele gondolva sosem voltam még ennyi emberrel önszántamból.. osztály programok mindig voltak, de ott nem volt választásom, hogy elmegyek-e mentem és kész. Jó nagy hanggal voltunk ezért az emberek megbámultak minket.. jah mert a srácok igen nagy hírnévvel rendelkeznek. Összetoltunk három asztalt és leültünk köré.
- Csak mértékkel a rendeléssel.. nincs kedvem maradni mosogatni. – jelentette ki valaki az asztal másik végéből.
- Jó vicc volt! – nevetett Khara. – mindenből kérjétek, a legdrágábbat én szívesen nézem meg Harry-t felmosóval a kezében. Szemem egyből Michael-t kereste és elképzeltem, ahogy a tányérokat törölgeti.
- Gyorsan szaladok. Ha nincs elég pénzünk, akkor én tuti elszaladok.. ne is képzelj semmi olyan dolgot. – ismer a drága. Kijött a pincér és mindenki rendelt magának valami finomságot. Én személy szerint a tenger gyümölcsi pizza mellett döntöttem.. ha már ilyet eszek akkor egyek olyat amit még nem ettem. Többen mondták, hogy az gusztustalan és büdös is, de nem volt az. Nekem ízlett..  A maradékot becsomagoltattam és haza vittem Steen-nek. Kajálás után igen hamar szétszéledtünk.. Khara-nak valami fotózása lesz Párizsba így hamar leléptek. A srácok még elmentek a csajokkal. Engem is hívtak volna, de nem volt kedvem leinni magam ez a nap így volt szép és ennél már nem igen lehetett volna jobb így a csúcson hagytam abba.
- Biztos, hogy ne menjek veled haza? – kiskutya szemeket meresztet rám.. nem tudtam ezt most miért. Azt akarja, hogy mondjam, elmehet bulizni vagy, hogy jöjjön velem haza. Nem kell, az engedélyemet kérnie már nagyfiú simán tud vigyázni magára. Míg nem csal meg vagy csinál olyat, amitől rosszul vagyok nem zavar.
- Nem. Megleszek egyedül is.. azaz Steen-nel. Megesszük a maradék pizzát és kibeszélünk titeket. – indítottam útjukra a fiatalokat majd hazafelé vettem az irányt. Még nem volt túl késő.. az óra mutató még nem érte el a tízest tehát sok időnk van. Lusta voltam taxit fogni, és mert nem volt olyan hideg úgy döntöttem haza sétálok.  A város pont olyan volt, mint amilyennek megszoktam.  Az emberek nagyobbik része bunkó így csak úgy tud közlekedni, hogy leviszi a fél oldalad. Mikor jobb formában vagyok, utánuk kiáltok, de most túl jó kedvem van. Nagyon bejött Steen tanácsa miszerint legyek pozitívabb.
- Szia! – csaptam be az ajtót magam mögött úgy, hogy az egész ház halja az érkezésem. De ez sem volt, elég mert nem hallottam Steen hangját. Ledobtam a cuccaimat és bekukkantottam a szobájába.  AZ ágyon feküdt szokásos kinézetében. Rég leszoktam róla, hogy megkeressem rajta a valami kockást, de most nem is kellett keresnek virított az alsógatyája a félig lecsúszott nadrágja alól. A zene füles keresztüljutott a fülébe ezért is nem hallotta meg azt a szép érkezésem.
- Szia.. még hamar hazajöttél. Porig aláztak titeket és jöttél haza mert ott nem mertél sírni? – ennyit a baráti támogatásról.
- Jah persze.. komolyan hittél bennük, azt hittem te okosabb vagy.. de még én is tévedhetek. Amúgy hoztam neked pizzát. – csak úgy mellesleg jegyeztem meg a dolgot. Hamarabb ért ki a konyhába, mint én pedig én az ajtóba voltam. – látod már miért jobbak a nők, mi oda figyelünk rátok. – hamar rá fogok unni erre a nemes megkülönböztetésre, de most még nagyon bennem van a dolog.
- Igen, persze.. de mi vagyunk azok, akik udvarolunk nektek, ha mi nem kezdeményeznénk, sose lenne boldog kapcsolat. – tömte befele magába a kaját és áradt belőle a hülyeség.
- Ez már megint egy másik téma csak annyit ehhez, hogy ha mi nem adnánk, a jeleket nem tudnátok, mit kell csinálni. – és ezzel le is zártam a vitát. Töltöttem magamnak egy pohár vizet és leültem a pizzazabáló barátom mellé hallgatni csámcsogását. Miután elfogyasztotta a felséges eledelt bementünk a szobájába, mert meg akart mutatni egy dalt, amit a gépen kevert. Nem tudtam, hogy az ilyenekben is otthon van.. nem vagyok oda az ilyesfajta zenéért, de ezt elviselte a fülem. Megmutatta, hogy lehet az egyik zenét a másikra pakolni majd azokat széthúzni és még sok ezer dolgot csinálni vele. Jól eljátszottunk vele.. a duettünket átdolgoztuk Alvin és a mókusok verziójába és azon röhögtünk kinek viccesebb a hangja így. Így ment még egy darabig, míg be nem aludtam a földön. A telefonom borzalmas csengésére keltem fel hajnali kettőkor.
- Mi van? – ez volt az egyetlen normális mondat, amit ki tudtam mondani ilyen állapotba.
- Jó, hogy fent vagy. Ide tudsz jönni? – Ash nem éppen józan hangja fogadott a vonal túlsó végén.
- Miért kellene nekem oda mennem? Ha most jön valami fárasztó poén esküszöm megfojtalak. – a földön alvás már csak azért sem jó, mert mindig elalszom a nyakam és nagyon fáj.
- Nem viccelek.. Mikey-re rányomult egy csaj és nem tudjuk leszedni róla. Gondoltuk te sikeresebb leszel.
- Ügye csak hülyitesz? – oda kellene mennem, lepattintani egy csajt? Oldják meg egyedül. Kinyomtam a telefont és visszafeküdtem a földre. Átmenni a saját szobámba, a puha ágyamba túl egyszerű lett volna.
Mikor lecsuktam a szemem csak azt a jelenetet láttam, ahogy, Michael ölében ott egy plázacica. Nem tudtam megbirkózni a gondolattal.
- Kelj fel! – rúgtam bele Steen-be. Ha már elmegyek, akkor őt is viszem.
- Minek? – pontosan ő is ugyanúgy reagál a dologra, ahogy én. Megmagyaráztam neki miért is kell elmennünk és ő miért is kell. Nem is volt több kérdése. Felöltöztünk és fogtunk egy taxit. – biztos lerázták már és mi fölöslegesen keltünk fel, de ha így lesz, akkor nagyon dühös leszek. – magyarázott nekem, de nem jutott el a tudatomig semmi. Ha nem hívnak, fel olyan jól alszok, most pedig megöl az ideg. Kiszállva a taxiból nem nagyon tudtam merre kell mennem csak követtem az ösztöneimet. Ugyan ezen a helyen voltunk mikor az asztalon táncoltam.. most ezt a lépést kihagyva mentem oda hozzájuk. A csajok, akikkel ma játszottunk ott ültek a srácokkal, és ahogy Ash mondta ott volt egy picsa egy szál piros ruha fecnibe a pasimnál. Amúgy is olyan idegbetegfajta vagyok az pedig csak tetézte a bajt, hogy most keltem fel. De még mindig megoldhatjuk szépen, ha a lány hajlandó leszállni róla. Oda léptem hozzájuk.. látszott, hogy Michael nagyon nem élvezi a helyzetet, de a leányzót ez nem zavarta.
- Sziasztok! – köszöntem a lehető legkedvesebben.
- Csá! – ez a lány se egy intelligens valaki.
- Ha szépen megkérlek, elvinnéd innen a szép fenekedet? Tudod a srácnak, akinek udvarolsz, barátnője van.
- Engem az pont nem érdekel. – közölte lekezelő hangon. Hallottam a többiek hangját miszerint mindjárt cica harc lesz. Nem fogok senkivel sem harcolni.. nem szokásom verekedni. – de te nyugodtan elmehetnél, mert útban vagy. majd ide jön a csaj, ha baja van.
- Ő a csajom. – közölte Michael. A csaj elnevette magát majd megpróbálta megcsókolni. Tévedtem ebből verekedés lesz. Megragadtam a csaj haját és elhúztam tőle. Nem vágta most mi is van.
- Ribanc. – én tisztességes ember vagyok és barátságos, míg nem szidnak. Nem biztos, hogy ez volt a legjobb megoldás, de neki mentem a csajnak. Nem szórakoztam tudtam mit akarok.. kikaparni a szemét, hogy ne nézzen többet rá más pasijára. Nem volt annyira gyenge, mint ahogy gondoltam nem egy ütést kaptam én is, de nekem  nagyobb volt az inspiráló erőm így mikor sikerült felé kerekednem ököllel kezdtem verni a csinos kis arcát. Tettem ezt mindaddig, míg Michael a derekamnál fogva le nem szedet róla. Még kiabáltam és rugdosódtam egy kicsi majd megpróbáltam lenyugodni.
- Jól helyben hagytad a csajt. – dicsért meg Steen. Éget bennem a düh. Éreztem, hogy minden szem engem bámult, de nem érdekelt jól eset a dolog a kis picsa megérdemelte a dolgot.
- Remélem, örültök. Nem lehetett volna csak simán elzavarni és engem nem belekeverni? – kérdeztem tőlük.
- Hiába mondtuk, hogy van barátnőm nem érdekelte. – Michael igencsak viccesnek találta ezt a szituációt. – ilyet még senki sem tett értem.
- Azt, hogy megvert volna egy picsát? Csúnyábbnak kell lenned, nincs más megoldás. – jelentettem ki majd magamhoz szorítottam.
- Ennél is? – szólt be Ash.
- Téged is megverjelek? – kezdtem el ütögetni a karját. Gyere, ki a hóra szétverlek téged is. – mindenki rajtam nevetett. Addig ütöttem a drágát, míg le nem fordult a székről.
- Vérzik a fejed. – ez nekem szólt. Egyből a fejemhez kaptam, sehol sem fájt és nem éreztem, hogy vérezne, de tényleg vérzett. Ahogy a piszkos kezemmel hozzá értem az arcomhoz végigégett a seb helye. – szép harci sebet szereztél. – kaptam a dicséreteket. A csaj a műkörme lehet az arcomba maradt.
- Ja. És ha nem szóltok észre sem veszem, de most fáj.. köszönöm. Maradtok még vagy maradtok? – nem tervezetem, hogy itt maradok. Steen se kelt fel normálisan azt hittem még a kocsiba kidűl, de jól bírta magát.
- Szerintem mi is mehetünk lassan. – Ash volt itt a legrészegebb, vicces részeg volt. Így jobban kihallatszott akcentusa, ami aranyosabbá tette.  Elindultam az ajtók felé, még nekik kell egy kis idő, míg fel tudnak kelni a székről, én viszont túlfáradt vagyok ehhez a zenéhez. A taxi, amivel jöttünk még mindig ott állt ennek örültem, nem kellett másikat fogni. Valahogy a taxi fogás még mindig nem megy én az a buszozós fajta vagyok, de itt a buszozás nehezebb, mint otthon.
- Elisa várj! – szaladt ki Mikey.
- Mondjad.
- Haragszol?
- Nem, csak tanuld meg lekoptatni a csajokat magad mellől, mert így olyan őrült barátnőérzésem van. – lehet, hogy most kellett volna megsértődnöm, de mostanság már mind a ketten kihisztiztük magunkat.
- Te vagy a legjobb és legörültebb barátnő. – felkapott és megcsókolt. Ő is ivott egy keveset édes ajkain érezhető volt az alkohol különleges aromája.
- Ne a taximon csináljatok már gyereket. – kiáltott ki a kocsi tulajdonosa. Éget az arcom, de közben nevettem. Kiszabadultam karjai közül és beszálltam a taxiba. Meg se mertem szólalni láttam, hogy a visszapillantó tükörből épp azt nézi nem-e esek neki Steen-nek.
- Jól helyben hagytad azt a csajt. – dicsért meg még egyszer Steen. Már nem nagyon állt a lábán, nagyon kiütötte az ottani légkör.
- Gondolod? – nevettem el magam rajta. A második lépcsőfordulónál megbotlott a lába és eltaknyolt. – utánozni akarsz, hogy neked is legyen ilyen sebed, mint nekem? – felsegítettem, de nem bírtam abbahagyni a nevetést.
- Kellet neked felkelteni. Olyan szépet álmodtam.

- Nyugi visszaaludhatsz. Mindjárt. – előkerestem a feneketlen zsebű kabátomból a kulcsot. Nem mentünk el egy órája, pedig sokkal hosszabbnak tűnt az idő. Lecuccoltunk és mindenki meglátogatta maga ágyacskáját. 

2015. március 16., hétfő

XXVIII. Rész

Sziasztok! Tudjátok vannak olyan dolgok, amik másnak rossz vagy kellemetlen de nektek viszont jó.. Na ez is egy olyan dolog. Én itthon döglődöm lázasan és gethásan ami mondjuk meg nem egy jó dolog viszont nektek ez azért jó mert egyedül vagyok a házba és nem csinálok mást csak fekszem és írok nektek. Ügye, hogy ti is így látjátok.. Na akkor olvassátok a részt tudva, hogy szenvedve írtam nektek ez a kis csodát. Mindenkinek jobb napot mint nekem..
UI: Van egy blog ami össze találkozott az én történetemmel tehát a végén lévő részletet megtaláljátok egy másik blogban is.. nem szóról szóra mert vannak benne kisebb változtatások, de a lényeg megegyezik. 
A másik blog: http://dorkaswriting.blogspot.hu/2014/12/xliii-resz-with-your-love.html
És utoljára a blogom face csoportja aki még nem tette csatlakozzon! : https://www.facebook.com/groups/315881435273550/?fref=ts

- Nem hiszem el!! – századjára is pontosan úgy fáj ez a kijelentés, mint elsőnek, de teljes mértékben megértem, hisz én is így viselkednék a helyében. Még mindig ott álltunk az ajtó előtt és Grace még mindig ugrált..  megragadta a kezem és szorosan magához ölelt. – el kell mennünk, ünnepelni! Te is jössz? – fordult Alex felé.
- Sajnos nem tudok, de ne aggódj lesz még időnk együtt bulizni. Elisa, add át üdvözletemet a srácoknak. – kacsintott és Jordan társaságával együtt lelépet. Ismerték egymást, nagyképűség lett volna ha a srácok beajánlanak? Igen! Nekem sincs kedvem elmenni, ünnepelni, hisz nincs mit.. inkább visszamennék gyakorolni egy kicsit, hisz gyakorlásból sosem elég.
- Menjünk, szóljunk a többieknek. – kezdett el húzni magával a folyosón.  
- Én inkább még maradnák egy kicsit. Tudod nekem meg kell terveznem a videoklipet és a számon is van még mit javítani. – egyik kifogás jött a másik után. De a lényeg az volt, hogy hit nekem és kedvét nem rontottam el. Utjaink ketté váltak, én felfele míg ő lefele vette az irányt. Csak, hogy legyen valami valóság alapja elővettem a gépem és elkezdtem videoklipeket nézegetni.  Ha azt mondom, több ezer fajta teljesen más videó van, akkor lehet keveset mondok. Egyik követte a másikat, de nem volt olyan, ami meg fogott volna és azt tudtam volna mondani, hogy igen én is valami ilyet akarok. Valami nagyon ütőst akarok, ami tükrözi az egyéniségemet és megszereteti a zenémet az emberekkel. Így bele gondolva ez egy lehetetlen terv. Nem adom fel a reményt, akkor is sikerülni fog, ha bele gebedek is! Ezzel az elhatározással folytattam a nézelődést. Küldtem egy üzenetet, Mikey-nek, hogy ha még van palacsinta, akkor hozhatna be nekem. Véletlennek mondható, hogy pont akkor lépet be az ajtón mikor az ők videóját néztem.
- Mi ez az ízléses zenebona? – mosolygott és a kezembe nyomott egy alufóliába csomagolt valamit.
- Nem tudom, csak úgy bejött ismered őket? – maga a jelenléte is jobb kedvre derít. Kibontottam a csomagolást és ott volt benne három csodaszép aranybarna palacsinta nutellával. – nem hittem volna, hogy még marad belőle.
- Hát igen.. meg kellett harcolnom, a többiekkel és magammal is, hogy ne egyem meg. Ash csinálja az egyik legjobb palacsintát a világon.. nem sűrűn tudjuk rávenni, hogy csináljon, mert akkor egész nap ott kell állnia a konyhában. – aranyos voltam és az utolsó darabot megfeleztem és a szájába tömtem.
- Nem is csodálom.. Steen anyukája is nagyon finomat csinál, ő nem sima cukrot használ hozzá, hanem valami egészségesebbet, de hidd el egy fokkal se rosszabb ennél, sőt lehet még jobb is. – belegondolva elkapott a honvágy. Anyával se beszéltem már vagy egy hete, de ha nem felejtem, el ma este felhívom.
- Min gondolkozol? – úgy látszik bele vesztem a gondolataimba, mostanság egyre többször előfordul. – beszéltél már Jordan-nel?
- Az otthonomon.. igen beszéltem. Grace-t viszik magukkal. Te tudtad, kik a srácok? – mintha egy pillanatra elszomorodott volna. Nem olyan szomorúság volt, hogy szegény Elisa nem sikerült neki, hanem valami teljesen más.
 - Nem. Kik voltak?
- Az All Time Low, de már mindegy valahogy csak túlélem. Üdvözölnek titeket, ebből gondoltam, hogy talán tudhattad.
- Nem tudtam. Nem baj legalább több időt tölthetünk együtt. – szorosan magához ölelt. Szükségem volt rá, hogy valaki megöleljen. Nem most voltam életem legmélyebb pontján, de akkor is jól esik tudni, hogy valakinek fontos vagyok. Arcomat a vállába fúrtam és próbáltam elraktározni ezt az emléket. Minden kis apróságot meg akarok őrizni, mert már csak egy fél év amit itt tölthetek ami nagyon kevés, ha azt nézzük az első fele milyen hamar eltelt.
- Mikor utaztok legközelebb el? – jutott eszembe, hogy ha én nem is megyek el egy darabig ők biztos lelépnek a világ túlsó végére.
- Most csak itt a környéken lesz pár koncertünk.. az új albumunkon dolgozunk így a legtöbb időt itt fogjuk tölteni. – mosolygott.
- Ennek nagyon örülök.. segíthetnél nekem, milyen legyen a videoklipem?
- Nincsenek olyan emberek, akik neked ebben segítenek? Nekünk sokan segítettek, de persze segítek, de nem garantálom, hogy az én agyamból fog kipattanni a világ legjobb ötlete. – jogos, szerintem neki az tetszene a legjobban, ha pizzákkal táncolnék együtt vagy valami ilyesmi. Hangosan felnevettem. Elképzeltem, ahogy én be vagyok öltözve egy nagy szelet szalámis pizzának és úgy táncolok. – elképzelted?
-  Igen! Én, mint egy hatalmas pizza. – magyaráztam neki, milyen látomásom volt. Felálltam és elkezdtem táncolni a hozzá illő táncot. Ennyi volt a rosszkedv, pillanatok alatt tovaszállt.
- Nem is olyan rossz ötlet, de én inkább másra gondoltam. Próbáltam komoly lenni, de nem nagyon ment nem hittem, hogy normális ötletet tudna mondani a pizzás ötletem után. Visszaültem mellé és elkezdte magyarázni a dolgot. – az emberek szeretik, ha nem tudnak valamit. Ha van valami titokzatos a háttérben. Maga a dal is nagyon jó meg minden, de kell egy nagyon ütős klipp is. Nem akarom magunkat fényezni, de azért igencsak jó klipjeink vannak.
- A kedvencem a Try Hard! – szóltam közbe.
-  Nem konkrétan arra gondoltam, de az is eszméletlen jó lett. Mi lenne, ha nem lennél rajta a videón vagy csak háttal és senki se tudná, kihez tartozik a hang. Vagy lehetne az egész egy dalszöveges klipp mostanság az is nagyon felkapott. – nem beszélt hülyeséget.. sőt amúgy se vagyok a kinézet híve így megmaradhatok magamnak és lesz benne valami titokzatos.
- Nem gondoltam volna, hogy neked vannak jó ötleteid is. – ütöttem oldalba.
- Teszik? Szerintem rohadt jó ötleteim vannak. – már el is volt szállva magától, de meg kell mondani tényleg nagyon jó ötlet.
- Igen! Köszönöm. Majd felvetem az ötletet Jordan-nak is mert az ő engedélye nélkül nem csinálhatok semmit. – fájdalmas, de igaz. Mindig valaki van felettem, aki megmondja, mit s hogyan szabad cselekednem. Hagytam magam gondolkozni. Michael pedig átment a srácokhoz, mert nekik elvileg most is gyakorolniuk kell.
- Ha megunod, az egyedüllétet gyere át. – ez volt a végszó és el is tűnt. Az ötlet, amit mondott nagyon beette magát a fejembe. Lehetnék én az a titokzatos lány, akit azért szeretnek, mert jó zenéi vannak és nem a vörös fürtjei miatt. Mindent elképzeltem és hittem benne, hogy ez az ötlet nem csak nekem fog tetszeni. A telefonom az asztalról rezegve zuhant a szőnyegre és esett darabjaira. Nem egyszer játszottam már el ezt, hogy a telefon az asztal vagy esetleg párkány szélén van és hívnak nem vagyok elég gyors és ő pedig a rezgése következtében öngyilkossági kísérletet követ el. Összepakoltam eredeti állapotában és vártam ki miatt követte el tettét a telefonom. A bűnös nem más volt, mint Michael Clifford. Egy épületben vagyunk, miért nem tud átjönni és elmondani személyesen? Jah tudom, mert egy lusta disznó. Összepakoltam a holmimat és a gitáromat a hátamra csapva elindultam a szomszédos emeletre. Mindenki ott volt és ki-ki maga hangszerét fogva zenélt. Rég láttam őket így. Ash fejére megint felkerült a fejkendő és már Calum is újre festette a haját. Luke az egyetlen aki magad az eredetiben, jah meg persze Ash, de ő sem mert neki meg tetoválása van. Akkor csak Luke az egyetlen.
- Megzavartam valamit? – tettem fel a kezem ártatlanul.
- Jah a próbát, de nem hiszem, hogy oly nagy baj lenne úgyse vagyunk formában. – jelentette ki Calum és leült a mellette álló szélre. Leültem mellé és elővettem a gitáromat.
- Melyik dalt gyakoroltátok? – érdeklődtem és elkezdtem játszani az akkordokkal. Ash kérdés nélkül kezdte el verni dobjai s szerintem ezzel egyfajta választ próbált adni kérdésemre. Annyira nem ismerem a számaikat, hogy egy dobszólóról kitaláljam melyikről is van most szó. – ezzel majdnem sikerült közelebb kerülnöm a megoldáshoz, köszönöm.
- Igazán nincs mit. – ütött még egyet a dobra. – ez amúgy az End Up Here lett volna. – nem ugrott be így nem is feszegettem tovább a dolgot. Inkább olyan számukat kezdtem játszani amiben biztos voltam.

I remember the day you told me you were leaving

I remember the make-up running down your face
And the dreams you left behind you didn't need them
Like every single wish we ever made
I wish that I could wake up with amnesia.
- Nem tán hallgatod a zenéinket? – bazsalygott Luke. – nem tudtam, hogy ízléses zenét is hallgatsz. – fokozta az önfényezést.
-  Én pedig most már biztosan tudom, hogy mindannyian el vagytok szállva magatoktól. Reggel Ash és a palacsinta.. utána Michael és az ötletei most pedig te.. Calum te esetleg valami közérdekű bejelentés miért vagy te is annyira különleges? – néztem felé és láttam, hogy nagyon kattog valamin az agya egy igazán jó beszólás kell még ehet, hogy teljes legyen a dolog.
- Kurva cuki vagyok és nem mellesleg jó fej is. – kihúzta magát és hátrasimította frissen festett haját.
- Nem ezért de igen jó ötleteim vannak és te is egyet értettél vele, hogy nagyon finomat kotyvasztott Ashton. – védte meg barátait a barátom.
- Ez az! Már megint túlerőben vagyok. – ütött oldalba Calum. – beismerve vesztésem áttelepedtem Michael mellé aki nem volt épp aranyos kedvében kitépve kezemből a gitárom elkezdett játszani rajta.
- Ne tegyél úgy, mintha tudnál rajta játszani..  jobb, ha ideadod, mielőtt újra összetöröd. – világosítottam fel. Nem szeretem, ha más kezében van azt pedig főleg nem ha az övében. Valahogy vonzza a baj és a baj és a gitárom sose jöttek ki jól egymással.  Felállt és elkezdett vele sétálni. – Michael azonnal tedd le a gitáromat.. nem érted? – emeltem fel a hangom, de ő ezt csak viccesnek találta.
- Michael tégy úgy, ahogy a kedves Elisa kéri. – állt a pártomra Ash de kiderült, hogy ő is csak viccnek látja az egészet.
- Én félnék tőle. – hurrá mindenki megint ellenem. Keresni kellene olyan embereket akik nem csak az agyamat húzzák.. még nem volt lezárva a meccs lehet Luke mellém áll és segít kitekerni a nyakát mind a háromnak. Egy idegen hangja töltötte be a termet. Nem vettem észre, hogy e színarabot közben két kívülálló is szemügyre veszi. Csak egy pillanatra néztem oda majd kedvesem után vetettem magam. Egy igen csinos lány és egy nagyon ismerősnek tűnő fiú állt meg a küszöbön. Michael oda szaladt a lányhoz és kezébe nyomta az életemet. Szegény pára nem tudta mit is tegyen, de a lehető leghelyesebben cselekedet és a kezembe adta a gitárom. Biztos rájuk hoztuk a frászt, de mi már csak ilyenek vagyunk.
- Nőők! – csapta homlokon magát Michael. Egyre érdekesebben alakult ez a délután, már egy kicsit sem bántam, hogy nem tartottam Grace-l bár az még mindig fájt, hogy nem én mehetek helyette, de ez a fájdalom is minimálisra csökkent. Egy szőke srác feje jelent meg az ajtóba és esett le most ki kicsoda.
- Na szóval ti is megérkeztetek! Ideje volt már.. – próbáltam a emberekhez nevet kapcsolni. Niall.. ő Niall a másik srác pedig akkor minden bizonnyal Harry de, hogy a leányzó kicsoda lehet fogalmam sincs pedig ő is ismerősnek tűnt valahonnan.
- Igen.. épp Michael különleges show-ját néztük. Az események magukkal ragadtak a következő pillanatban már Calum is mellettünk volt és az ismeretlen leányzónak udvarolt elég feltűnően. Mindenki bemutatkozott én pedig némán néztem mi is folyik itt, míg meg nem hallottam a nevem.

- Ő pedig Elisa. – mutatott be a többieknek Luke.
- AZ én csodálatos barátnőm. – húzott szorosan magához. Minden erőmmel azon voltam, hogy eltoljam magamtól, de azért nem vagyunk egy súlycsoportba.
- Ha így folytatod nem sokáig. – dünnyögtem magam elé s sikeresen kiszabadultam karjai közül, még ha csak kis időre is.
-  Én pedig Khara. – fogott kezet Michael-el. Most már biztos volt. Mindenki hülyének nézi az életemet.. ami mondjuk meg nem nehéz ilyen viselkedéssel.
- Nyugi, ha jobban megismered, őket rá fogsz jönni, hogy ennél csak hülyébbek szoktak lenni. – nyugtatta meg a göndör srác Khara-t, aki e tény hallatán elnevette magát. A srácok nagyon lelkesen ajánlották fel, hogy körbevezetik a lányt, aki még úgy tűnik sosem járt itt.. ergo nem énekel, vagy legalábbis nem itt. Míg a négy bájgúnár mindent bele adott, hogy elnyerjék a lány kegyeit aki minden bizonnyal már a barna hajú srácnak adta a szívét.. Legalábbis nekem úgy tűnt. Nem mindenki néz így a másikra. Hagyva őket érvényesülni szóba elegyedtem Niall-el. Jó társaságnak bizonyult.. a mosolyától pedig szó szerint elolvadtam..
- Akkor azt mondod, hogy ugyan onnan jöttünk? – nevetett.
- Úgy tűnik csak egy kicsit más úton. – nevettem el én is magam. Jól lemaradtunk míg elmeséltük egymásnak ki, hogy is került bele a zene világába.. és mikor már a nyomukat se találtuk a többieknek arra jutottunk, hogy a kiindulási helyen várjuk meg őket. Csak úgy rohant az idő. A többiek egy kis eltéréssel tértek vissza hozzánk. Khara kiélve zenei vágyait oda ült a dobokhoz és elkezdte őket verni.. kezdtem megérteni miért is nem a zenéléssel foglalkozik. Ahogy Michael belépett a szobába ferde pillantást vetett Niall-re és közölte vele, hogy én az övé vagyok.
- Nyugi haver nem hiszem, hogy miattam dobna. – látványosan elgondolkoztam a dolgon, hogy ezzel is vissza vágjak a gitár rablás miatt. – vagy talán mégis? – emelte meg a hangját Niall majd mind a ketten elnevettük magunkat. Michael megsértődve lépett oda a dobokhoz és vetette fel a tényt, hogy neki nem engedi meg Ash, hogy oda üljön, pedig őt régebb óta ismeri. – megmutatsz egy számodat? – nyomta a kezembe a gitáromat újdonsült barátom..  
- Hogy is tudnék nemet mondani. – kezdtem el játszani a húrokkal. A szoba másik sarkában megint a színes hajú gyermek volta középpontban. – szerinted nem okkal tarja mindenki távol az értékait? – kiabáltam oda neki. Khara értetlen pillantással jelezte, hogy valaki elmagyarázhatná neki a dolgokat, mert semmit sem ért, de nem csak ő volt így a két srác is csak leste miről beszélünk.

- Az a drága azt hiszi, hogy vicces dolog meglepni valakit megafonnal miközben az a másik illető az erkélyen gyakorolt.. hát elmondom nektek nem az, megijedtem és elejtettem a gitárt ami leesett és darabjaira tört. Ezért csak egy jó tanács nektek, ne engedjétek törékeny közelébe.. – meséltem el nekik azt a már ezer éves sztorit. Majd átadtam magam a zenének és meg mutattam Niall-nak miért is szeretek gitározni annyira.